Komárom-Esztergom vármegye a Kárpát-medence szívében hegyekkel, forrásokkal tagolt terület a Duna mentén. Az európai história korai fejezetei után a magyar történelem fényes napjainak és zivataros századainak is tanúja. Az Árpád-házi fejedelmek szállásterülete, a magyar államiság bölcsője, királyaink birtoka. Esztergom és Fehérvár – ősi székvárosok – között, a Budát Béccsel és Pozsonnyal összekötő utak mentén.
A közép-dunántúli régióban elhelyezkedő vármegye igen változatos természeti adottságokkal rendelkezik. Északon Ácstól egészen Dömösig a magyar-szlovák államhatárt is jelentő Duna, keleten a Pilis és a Visegrádi-hegység nyugati nyúlványai, délkeleten a Gerecse hegyvidékének lejtői és a Vértes hegység gerinc vonulata, délen a Bakonyalja északi peremvidéke, nyugaton pedig a Kisalföld keleti részét észak-déli irányban átszelő cuhai Bakony-ér határolja.
A Kárpát-medence nyugati területei az ősidőktől fogva megfelelő természeti környezetet biztosítottak az emberi élet számára. A vármegye területén nemzetközi hírű régészeti feltárások tanúsítják ezt.
350 ezer éves előember-telepet találtak Vértesszőlősön. Nyergesújfalu határában a legújabban bronzkori égetőkemence, teljes edény, madáralakú csörgő került elő. A vaskori Hallstatt-kultúrához tartozó telepet és temetőt tártak fel Süttő mellett.
A római korból származó tárgyi leleteket kiegészítik a kőbe vésett írásos emlékek. Ekkor Brigetio (Szőny) volt a környék legnagyobb katonai központja, a római birodalom északi határa, hiszen a limes a Duna mentén húzódott. Pannónia provincia jelentős erődítményei, katonai táborai épültek meg ezen a vidéken, melyek nyomát a mai települések területén találjuk: Solva (Esztergom), Crumerum (Nyergesújfalu), Azaum (Almásfüzitő), Ad Statuas (Ács), Gardellaca (Tokod).
A Római Birodalom 5. századi összeomlását a népvándorlás időszaka követte. A germán kultúra emlékeit találták meg Kesztölcön és Epölön. Nagy mennyiségű leletanyag került elő a 6-10. századból Esztergomban, Tokodon és Bajnán, ezek főként az avar népesség jelenlétéről tanúskodnak.
A Dunántúlt a honfoglalást követő években vette birtokba a magyarság. Esztergom központi szerepe az ország történetében 972-ben kezdődött. Géza fejedelem építtette kővárát, és tette meg székhelyévé.
A mai vármegye területe évszázadokig két közigazgatási egység volt: Esztergom vármegyét és Komárom vármegyét Szent István király alapította. Kiváló természeti feltételeket teremtett a hajózható Duna. Ehhez kapcsolódott a királyi várak ellátása és a szolgáló népek letelepítése. A vármegye mai településeinek nagy része Árpád-kori alapítású, az ősi neveket fellelhetjük a korabeli oklevelekben. Magyar építészeti örökség alig maradt ránk Mohács előtti időkből: az esztergomi, a tatai és a gesztesi vár, Vitányvár.
A 16-17. században a török pusztításai elnéptelenítették a falvakat, rommá tették a várakat, kolostorokat, Esztergom egy török szandzsák központja lett. A hódoltsági területen magyar református családok telepedtek le, akik a vallási üldözés miatt költöztek keletebbre. Komárom vármegye folyamatosan működött, Komárom és Tata – mint végvár – útját állta a török terjeszkedésnek. Buda visszafoglalása után kezdődhetett meg a közigazgatás újjászervezése, és a pusztává vált falvak benépesítése. A betelepítést Esztergom vármegyében főként az érsekség, a káptalan, a szerzetesrendek, Komárom vármegyében a világi birtokosok szervezték meg. A Felvidékről magyar és szlovák, a német területekről pedig sváb családok érkeztek.
Az uradalmak megszervezését jeles építészek (pl. Fellner Jakab), mérnökök (pl. Mikoviny Sámuel) munkája kísérte. A gabona- és szőlőtermesztés új lendületet vett. Újjáépültek a mezőgazdasági épületek (tatai malmok, ászári borpice). A 18. században Tatán gróf Esterházy Ferenc, Bajnán gróf Sándor Mihály építtetett kastélyt. Ebben a korszakban alapították a Majki Kamalduli Remeteséget. Ekkor épültek a két vármegye barokk stílusú katolikus templomai. Az 1700-as években virágzott fel újra a kőfaragó-kőfejtő ipar is (Süttő, Tardos). Az 1789-ben alapított császári és királyi Bábolnai Ménesben elkezdődött az arab, majd az angol telivér fajták tenyésztése.
A napóleoni háborúk idején a császári közigazgatás Komáromba tette át székhelyét, megkezdődött a híres erődrendszer kialakítása. Esztergomban a Bazilika építésének több mint három évtizedes munkálatai indultak el az 1820-as években.
A 19. század második felében Kisbéren alapították meg a Magyar Királyi Katonai Ménest. Ebben az időben kezdték meg a Dorogi-medence barnakőszén telepeinek feltárását kiváló tudósok, bányamérnökök közreműködésével (Zsigmondy Vilmos, Schmidt Sándor), és az Alsógalla – később Tatabánya – környékén felfedezett kőszénmező bányászatát.
A dualizmus időszakának jelentős alkotásai a komáromi Erzsébet híd (1891-1892), az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd (1895), és az 1907-ben felavatott Turul Emlékmű Bánhidán (Tatabánya).
A századfordulón több európai hírű tudós is tevékenykedett itt. Konkoly-Thege Miklós csillagvizsgálót és meteorológiai parkot létesített Ógyallán (Komárom vármegye, ma Szlovákia) és a Környe melletti Nagytagyoson. Bakonybánk (1950-ig Veszprém vármegye) szülötte Bánki Donát gépészmérnök, feltaláló. Legismertebb alkotásai a vízturbina és a porlasztó.
A trianoni békediktátum következtében “csonka vármegyék” jöttek létre, amelyekből létrehozták „Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét”. Székhelye a két vármegye területén egyedüliként megmaradt város, Esztergom lett.
A két világháború között a nemzet megerősödéséért dolgozott Magyary Zoltán, akinek támogatásával létrejött a Tatai Népfőiskola 1940-ben. Első vezetője a kiváló történészprofesszor, Benda Kálmán volt.
A második világégés nagy áldozatokat követelt. A főváros ostroma miatt a front vonalába került sok település. 1945-47 folyamán “malenkij robot”, a svábok kényszerkitelepítése és a magyar-szlovák lakosságcsere sújtotta az itt élőket.
A Mindszenty hercegprímás elleni koncepciós perrel kezdetét vette a katolikus egyház üldözése, ennek következményeként Esztergom város háttérbe szorult. Ezt azzal is kifejezték a Rákosi-rendszer kiépítése során, hogy az 1950. évi megyerendezés idején Komárom-Esztergom megye nevéből elhagyták a város és az addigi megyeszékhely nevét, amely csak a rendszerváltoztatáskor, 1990-ben került vissza a megye megnevezésébe. A település 2022. május 1-én kapta meg a jelentőségének megfelelő rangot, megyei jogú várossá vált.
1947-ben négy bányásztelepülésből megalakult Tatabánya, amely Komárom megye székhelye lett 1950-ben. Komárom-Esztergom megye, mint közigazgatási egység 1990-ben, a rendszerváltozás után jött létre. 2023. január elsejétől hivatalos elnevezése: Komárom-Esztergom vármegye. Magyarország legkisebb területű, de legsűrűbben lakott vármegyéje. Hat járás alkotja, 76 településsel rendelkezik, ebből 10 város, 2 megyei jogú város. Közel 300 ezer lakosa van. A nemzetiségek közül legnagyobb számban németek (svábok), szlovákok és romák élnek itt. Önkormányzati szinten nemzetiségi képviselőtestületek szervezik ezeket a közösségeket. Nyelvi identitásukat intézményesen őrzik a nemzetiségi óvodák és iskolák; tárgyi kultúrájukat tájházakban mutatják meg, népszokásaikat hagyományőrző programokkal elevenítik föl.
Az értékőrzés és a gazdasági fejlődés az új évezredben vett új lendületet a vármegyében. A térség természeti értékei között van a komáromi gyógyvíz, a tatai források, a Szelim és a sátorkőpusztai barlang, a pilismaróti öböl, a táti szigetek. A növény- és állatvilágot mutatják be az agostyáni és bábolnai arborétum, valamint a Tatai Fényes Tanösvény, a várgesztesi, a súri, a rédei tanösvények és a Rám-szakadék.
Kerékpárutak épültek, amelyek lenyűgöző tájakon haladnak keresztül (Oroszlány, Majk-Dunaalmás, Pilismarót-Dömörkapu, Bicske-Tarján). A Duna mentén létesülő újabb szakaszokkal a vármegye az EuroVelo6 nemzetközi kerékpáros-hálózathoz csatlakozik, amely az Atlanti-óceánt a Fekete-tengerrel köti össze. Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron és a szlovákiai Pozsony és Nagyszombat megyék összefogásával jött létre a kegyhelyeket, búcsújáróhelyeket érintő SacraVelo kerékpáros zarándokút-hálózat.
Az értékőrzés és turizmus modern színterei: Almásfüzitőn az Azaum Római Tábor, Kisbéren a Mini-Magyarország Makettpark, Dorogon a Reimann Bányászattörténeti Miniverzum és az Oroszlányi Bányászati Múzeum kisvasúttal, kilátóval, interaktív elemekkel.
Komárom-Esztergom vármegye városai ipari központok is, a legtöbb város mellett ipari parkok épültek. A gép- és vegyipar mellett főként elektronikai fejlesztésekkel, autógyártással és egészségügyi termékek előállításával foglalkozó üzemek vannak jelen (a legnagyobb nyereségű cégek az adózott eredmény szerint: Nokia Komárom Kft., Magyar Suzuki Zrt., Coloplast Hungary Kft.).
Modern mezőgazdasági-élelmiszerfeldolgozó üzemek működnek, melyek Európa-szerte keresett termékeket forgalmaznak. Az egyik legnevesebb a Gyermelyi Zrt.
A megyei önkormányzat által irányított Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) forrásaiból minden település a számára legfontosabb beruházásokat végezte el: óvodákat, bölcsődéket építettek vagy újítottak fel; energetikai vagy közlekedési korszerűsítést végeztek; sport és kulturális beruházásokat valósítottak meg; vízrendezési, okos települési és zöldinfrastruktúrával kapcsolatos fejlesztések születtek.
Komárom-Esztergom történelme gazdag, földrajza változatos, természeti kincsei sokszínűek, gazdasága az ország élvonalában van.